Château Bayardban született 1473-ban, lovagcsalád leszármazottjaként. Rendíthetetlenül bátor, királyához,
| Pierre de Terrail | |
|---|---|
 | |
| 1473–1524 | |
|
„a félelem és gáncsnélküli lovag” (le chevalier sans peur et sans reproche) | |
| Francia Királyság |
 |
hazájához hű lovag volt, ellenfelei is nagyra becsülték. Nem gazdagodott meg, nem is kereste az ura kegyeit. Magasabb rangot sem kapott élete során, de nem is kérte magának.
Az akkora már „elavult” lovagi eszménykép eltántoríthatatlan követője volt, ráadásul ellentétben a legtöbb kortárs lovaggal, nem volt buta és konok sem. Kiváló hadvezér volt, tisztelte katonáit és ellenfeleit is. Habár, mint igazi lovagi nevelésben részesült nemes, fiatalkorában ő is lenézte közrendűekből szerveződött gyalogságot, később felismerte a jelentőségüket, és a francia gyalogság egyik ezredeseként is szolgált egy ideig.
1495-ben, az itáliai háborúk idején, a király fegyvernökeként harcolt a fornovói csatában. Bár a francia csapatok vereséget szenvedtek az egyesült velencei, milánói és mantovai hadaktól, Bayard megszerzett egy ellenséges zászlót. Ezért a tettéért ott, a csatamezőn ütötték lovaggá.
Nem sokkal ezután történt, hogy a franciák összecsaptak Milánó falai alatt Lodovico „il Moro” Sforza, a város hercegének hadaival. A milánóiak a csatában vereséget szenvedtek, és lóhalálában menekültek vissza a falak mögé. Egyetlen lovag üldözte őket, Bayard, aki nem hallotta a visszavonulást parancsoló kürtszót. Természetesen hamarosan elfogták. Lodovico herceg kíváncsi volt erre a vakmerő vitézre, és magához hívatta: „Hogyan lovag úr! Egyedül akarta elfoglalni a városomat?” – kérdezte a herceg, nem kevés gúnnyal. „Nem uram, azt hittem, bajtársaim követnek.”- „S akkor mi lett volna?” – érdeklődött a herceg. „Akkor ők is fogságba esnek, fenség”. A herceg tetszését elnyerte a válasz, és szabadon engedte a lovagot. Ebből az epizódból is látszik, hogy a lovagi szellem még létezett ebben a korban, udvariasan és lovagiasan bánnak a rangbéli foglyokkal. Az itáliai háborúkban Bayard egyre csak növelte hírnevét, például egy ízben néhány emberével tartotta a Garigliano folyó hídját, több száz spanyol katona ellen. Aktívan közreműködött Genova 1508-as és Padova 1509-es ostromában is. Brescia 1512-es ostromában meg is sérült, lovaghoz méltóan akkor, amikor elsőként hágott fel a várfalra.